Sziasztok!!!

Én már júniusban is lakáskereséssel próbálkoztam otthon (mindent, csak záróvizsgákra ne kelljen tanulni) - de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem fog ez a távolból, és ennyivel korábban menni. 

Ami jó lakás felkerült a netre, pár órán belül el is ment. Jujdeszép! - SÅLD! Jujdeszép! - SÅLD! Jujdeszép! - SÅLD! 

No meg hát még svéd telefonszámunk sem volt, ami nélkül még kevésbé volt hihető a lakáskereső norvég üzenetünk.

Szóval szerdán - Philippnek ekkor már volt svéd száma - lendületből felhívtuk az összes számot - már ahol volt - az elmúlt hónapban elmentett - és még megmaradt hirdetéseket.

A felénél csak e-mail cím volt, azokat újból üzenetekkel bombáztuk - lényeg a lényeg, kb 60 hirdetésből sikerült kb. 6 látogatást összehozni.

(Volt pár telefonbeszélgetés, ami elég egyszerűen zárult - ÁÁÁ, aham német vagy? Átgondoljuk, majd jelentkezünkszia.)

Egy igazán központi lakásban voltunk, Kungsholmenben, ott elárulta a bácsi, hogy 300 jelentkező volt, azok közül 10-et választott ki, mi voltunk az egyik. Ez tök jó helyen volt, de a bútorzat eléggé fertelmes volt, plusz két külön ágy, meg csak közös terasz a többi lakóval. 

Egy dolgot szerettünk volna igazán, hogy egy kicsi erkélyünk vagy teraszunk legyen, ahova ki lehet csüccsenni egy picit levegőzni.

Összesen végülis 4 lakást és egy miniházikót (A Minivillát) láttunk, 3 nap alatt - ez elég feszített tempót jelentett, mivel vagy egy kicsit vagy egészen Stockholm külsőn voltak, és mindenhova buszoztunk, metróztunk.

Közben az elhangzott jelentkező számok, a mi megkeresésünkre kapott kevés válasz elég nagy nyomást helyezett ránk - emellett pedig mindenki egy napon belül várta a mi válaszunkat - úgy, hogy ugyebár a környékről sem tudunk semmit. Így Stockholm központból pl még nem sokat láttam, viszont felfedeztük már mi van délre, keletre, nyugatra.

Még az első nap láttuk azt a helyet, ahova végülis TA-DAMMM - fél óra múlva költözünk. Ez egy kicsit többe kerül, mint amivel számoltunk, viszont az egyik legközelebbi a külső helyek közül, de egyből a víz mellett van, és belülről is szép. Erről majd még később írok - ha már ott vagyunk :)

A másik hely, amit muszáj említenem, és vaciláltunk is erősen A Minivilla..... Ez az, amit már otthon nagyon-nagyon látni szerettem volna, és a család összes tagját kértem, hogy gondol-gondoljanak rá. (Ami egyébként működött is egyből, mert még aznap miután megmutattam nektek, este jött az e-mail, hogy megnézhetjük.)

Ez eléggé messze van... Ez azt jelenti, hogy olyan 40-50 perc a munkába jutás... Ehhez én mondjuk szokva vagyok egészen Budaörsről, de Philippnek komoly kritérium volt, hogy ne kelljen ilyen sokat munkába utazni - és nekem sem rossz, ha nem megy el a fél napom az interjúra járások közben (remélem lesz ilyen..) Node... A környék..... Ahogy ott voltunk sztem kb. 5 perc után már betelt az idillbefogadó része az érzékeimnek azt hiszem....

Annyira-annyira-annyira szép és nyugodt és csöndes és zöld volt..... A ház maga belülről annyira nem extra, egy régen nyaralónak használt faházikó, de a terasz... a kert.....plusz egy kicsi vendégházikó (pont egy franciaágy fér bele kb)...... a kertbe senki nem lát be - egyrészt mert a szomszédok nincsenek a nyakadban, másrészt meg mert annyi fa van... aztán a kert egy része ez a gyönyörű szürke gömbölyded szikla, ami errefele mindenhol van, saját kút, ahonnan a víz jön....

Hjajjj hát gyönyörű volt! És a háziak is tündériek voltak, egy ír srác - aki ügyvéd itt egyébként, és egy svéd nő, meg a két kisgyerekük. Az egészen biztos, hogy ők voltak a legkedvesebbek, és legszimpatikusabbak nekünk - és feltehetően nekik is nagyon tetszettünk mi, és szerették volna, ha mi lakunk ott... Fájó szívvel, de nem őket választottuk és a tündéri, mesebeli minivillát, hanem a fentebb említett másikat - ahol szerencsére szintén jó párosnak bizonyultunk és ők is minket választottak. Az ok a távolság, ami így kezdésnél különösen fontos nagyon, a közelben bevásárlólehetőségek is inkább csak autóval elérhetőek lettek volna (Philipp autója még nincs itt), és az, hogy bútorozatlan. Bár először nagyon bútor nélkülit szerettünk volna, de aztán látva, hogy szinte az összes bútorozott, átprogramoztuk magunkat is egy kicsit, hogy ok - akkor még egy ideig maradnak a bútorok Németországban, és nem ez az első dolgunk sok más mellett, hogy egyből a fuvart kell szervezni, és addig aludni sem tudunk hol. Plusz: oda októberben mehettünk volna, és az előző posztomból is láttátok már, hogy innen elég hamar le szerettünk volna lépni..

Pár képem talán van - azokat majd később feltöltöm, most már cuccolunk, jön a taxi, és megyünk az új helyre!!! Juhhhuuuu!!!!!