Hello-hello-hello!

Ésss igen! Igyekszem visszatérni oly kedvelt tevékenységemhez, a vonaton blogíráshoz, bár jelenleg kicsit elvonja a figyelmemet a szemben ülő öregúr, azt hiszem szolidan alkoholista, 10 percenként előhúz remegő kézzel a műanyag szatyrából egy kisüveget, aminek - bár az orrom nem szelel zavartalanul - a szaga leviszi a fejem, felrémlik a reggeli 59-es ‘odeur’, ami a brutális ázottkutyaszag és a részegcsöves keveréke volt. Mindehhez őrült fizikus frizurája alatt egy szódásüveg mögül először a napi újságból a lottószámokat böngészte, most pedig mintha verset írna.. Hacsak nem a lottószámokat jegyzi le betűvel 4 soros szakaszokra tagolva.. Az előbb nagyon igyekeztem észrevétlenül meregetni a szemeim arrafele, mintha ilyesmi részleteket láttam volna, hogy “még mindig vágyom rád” “rejtély”, persze ez még korántsem zárja ki, hogy a szerencsejáték legyen a téma. Huhuuu lefotóztam !! Ajjaj és közben jön a kalauz a hátam mögül, még a végén észreveszi, hogy miben mesterkedek itt, micsoda izgalmak!!!

Kezdem  is magam kicsit elszégyellni, az előbb a megfelelő szavak után kutatva a bácsi jellemzésére, belefeledkeztem a vonásaiba, és akkor tértem magamhoz, mikor leemelte szemüvegét, olyan titkárnős jeleggel, és rámpillantott pajkosan felőle. :O Gyorsan témát is váltok :) Ó, jézus, egy kisgyerek macskamód felsírt a hátam mögött. Még MÁV szociokrimihez hozzáfűzve: a múlt héten én voltam a vagon hőse! Miután 10 percig hallgattam, ahogy a kalauz próbálta megértetni magát egy --ÁÁÁHÁÁÁÁÁÁ, hát ezért indul korábban, és ér oda később a vonat, mert már nem csak Szatymaz, Kistelek és minden egyéb apró B-Lapátfalván áll meg a vonat, hanem Monoron is!! ..--  Hehe, a mellettem levő néni sem érti a szituációt azt hiszem, legalábbis, amit a telefonba zeng erre utal (“NEM IS TUDOM HUN VAGYUNK MOST, HÁT HUN VAGYUNK KŐBÁNYA? NÉ GYERE ELÉBEM, ATTÓL FÜGG MIKOR MÉN A MÁSIK!”) Ha eddig valaki számára nem lett volna egyértelmű, igen ez az InterCity, helyfoglalós kulturált rész, ahol én mindezeket a csodálatos élményeket gyűjtögetem. No tehát ahogy a kalauz próbálta megértetni magát, egy észlelhetően magyarul nem értő, nem beszélő külföldi úriemberrel, valahogy így: 

I-N-T-E-R-C-I-T-Y! Itt fizetni kell!

?? - lobogtatja interneten vásárolt ÖBB jegyét az illető.

EEZZ III-N-T-EEE-R-SZÍÍÍ-TÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Érti? Jegy! Másik!

? Sorry, I don’t understand, do you speak English? - próbálkozik egészen reményteljesen még. (Nem tudja...)

Erre a kalauz kikapja egyik gyanútlan utas kezéből a két jegyet, demonstrálván óhaját:

Egyik kezében lobogtatja: Normáltikett! Másikban: Intersziti tikett!   ?!?!

A külföldi erre meg persze a saját lobogtatja, hogy Ticket! What is the problem? I don’t understand. 

Na és miután ezt megismételték mozdulatra, szórul-szóra pontosan így háromszor, közbeléptem, és elmagyaráztam neki, hogy erre a csodálatos részre helyjegyet kell váltani, de ha nem kíván váltani, átfáradhat a normál részbe is. Bár nem látta a normál részt, de azt hiszem kiolvasta a szemeimből, hogy nem akar ő oda menni. És lám, valóban nagyon naiv és tájékozatlan volt az itteni körülményeket illetően; megpróbált euroval fizetni. Na ekkor már csak mondtam, hogy ok adja, váltsunk. Tehát bizniszeltünk itt egy aprót, és szerintem nyilvánvalóan én voltam a nap hőse, hiszen a többi utas egy ideig örömét leli (én is) az ilyen akciókban, majd elalszik (én nem), de hogy nem veszi a fáradságot a helyzet megoldására az biztos. Valószínüleg a figura ezzel tényleg nem volt tisztában, mert segítségemet még egy köszönömmel, egy mosollyal sem nyugtázta, ezt csak a sokkoló körülmények miatt nézem el..

No MÁVból mostmár tényleg ennyi, nem olyan rossz ám vonatozni, mindig történik valami érdekes.

Ezen kívüli események:

Hm. Suli. Zh-k. Vizsgaidőszak 2 hét múlva. Addig még 6 elővizsga.

Ennyi. Mondjuk. Mióta nem írtam, persze történt egyéb sok izgalmas is, de ezekről most nem fogok szót ejteni. Londoni kalandokról viszont jópár sor szerepel a tesó-blogon, így belinkelem azt. :) 

http://bence.arpasi.hu/blog/2008/11/21/beteg-szabi/

Mára ennyi.

Puszi!!